Nagyon vártam már előző nap, hogy elinduljunk. (Nem is aludtam egész éjjel.) Ugyanis még sohasem voltam önkéntes munkán, és nagyon izgultam, hogy milyen lesz. De ez az olyan jóféle, gyermeki izgatottság volt inkább nem pedig az aggódás.
Amint megpillantottam a szállást és megkaptam a vacsorát, egyfajta hihetetlen nyugalom szállt meg, hogy milyen jó helyen is vagyok.
A lengyelek nagyon barátságosak és kedvesek velünk. Folyton mosolyognak, amit személy szerint én nagyon értékelek.
Már most érzem, hogy gyorsan el fog telni ez az 1 hónap a szemétszedéssel, és a felelőtlenebb turisták okozta természeti károk renoválásával.
Hát ezek a gondolatok kavarogtak ma bennem.
DT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése